Általános kép

     Úgy gondolom, hogy eléggé megterhelő lesz az elkövetkezendő időszak hazánkban. Vannak jelek, melyeket nagyon komolyan kell venni. Ezeket már most állandó kontroll alatt kellene tartani. Magyarul, olyan rendszert kellene kidolgozni, mely sokkal pontosabban tudja biztosítani, mutatni a legkisebb változást is. Ezek az értékek főleg a hőmérsékletre, csapadékra, szelekre kellene, hogy összpontosuljon. Nem mondok azzal újat, hogy a korábbi években már mindenki hallotta, látta azokat a körülményeket, melyek igen erőteljesen jelentkeztek hazánkban. Nagyobb hőmérsékletek, több hőhullám, extrém hőmérséklet, szélsőséges csapadékeloszlás, nagyobb viharok, több árvíz, rövid idő alatt nagy mennyiségű csapadék kis helyen, több és nagyobb anyagi kár, súlyosabb egészségügyi problémák, több kártevők a mezőgazdaságban, nehezebb zöldség- és gyümölcstermesztés, hiányos öntözési stratégia, problémásabb lakossági ellátás, súlyosabb környezetterhelés. Ezek a változások egyre inkább fogják érinteni hazánk lakosságát. Tudják, a természetben minden összefügg, mindennel. Nem lehet elégszer emlegetni és mondani, hogy milyen komoly a helyzet. Hazánk még egy kicsit veszélyesebb helyzetben van, mert egy medencében fekszik. Akár a meleg, akár a csapadék, akár a légkör szennyezettsége jobban megszorul ebben a medencében. Ezért is, és sok másért is sokkal komolyabban kellene venni minden olyan dolgot, ami az említett változásokkal kapcsolatban van.  

     Azt hiszem, igen érdekes ez a néhány összehasonlítás. Úgy gondolom, érdemes a hőmérséklet témájával kezdeni. A melegedés üteme szépen emelkedik. Ennek már vannak olyan következményei, melyek miatt van már olyan terület hazánkban, amely félsivatagos területté van nyilvánítva. Ez a Homokhátság. De ne szaladjunk ennyire előre. Az én meglátásom szerint a hőmérséklet az az érték és állapot, mely minden további dologért felelős, leszámítva a kiváltó okot, mely nem elhanyagolandó. Ami minket, embereket érint közvetlenül, az a melegedés emelkedése. Rögtön egy adat a diagramból. Ezek az adatok azt hiszem, önmagukért beszélnek. Ezeket az értékeket mindenki megtapasztalhatta. Éppen elég kellemetlenséget és nehézséget okozott ez a hihetetlen időjárási szélsőség. Az emberek egészségi állapotát, az energiatermelést, a mezőgazdaságot, a közlekedést, egyszóval minden területen gondot okozott. Azt is meg kell említeni, hogy ezek a hőmérsékleti viszonyok egyre inkább állandóan jelen lesznek az elkövetkezendő időszakokban. 

     Ezt az időjárási állapotot még inkább tetőzi, hogy egyre több hőhullám fog kialakulni. Éppen ez az az állapot, amely mindent maximálisan megterhel. Szó szerint mindent. Ezek a hőhullámok állandóan jelen lesznek, és gyakoriságuk növekedni fog. Látható ennek emelkedése. A hőségnapok száma is jelentősen emelkedett. Sőt! Az extrém hőmérséklet sem lesz idegen hazánkban. Ez a tartomány azt jelenti, hogy 35 Celsius fok feletti hőmérsékleteket mérünk. Ebből is már kijutott az elmúlt években jó néhányszor.

    Bár egyre inkább emlegetik az 1,5 Celsius fokos hőmérséklet emelkedést, a Kárpát-medencében várhatóan ez magasabb lesz. Ennek egyik jele, hogy már most 2 Celsius fokos emelkedést mértek 60 év alatt, sőt, már magasabbat is. Igen erősen tapasztalható, és a mérések is azt bizonyítják, hogy a melegedés fokozódik. Ennek mérhető területe a talaj nedvességtartalma is. 

    A klímaváltozás egy igen bonyolult rendszer. Tudják, a természetben minden összefügg mindennel. Így egyetlen tényezőt sem szabad háttérbe tenni. A másik nagyon fontos jelenség a csapadék megléte vagy hiánya. Úgy gondolom, és valószínűleg ezzel nem vagyok egyedül, hogy az utóbbi években, de lehet azt mondani, hogy évtizedekben a csapadék mennyisége és földrajzi kiterjedése is beszűkült.  Ahogy látható, az eső mennyisége, és a csapadék napi jelenlétében is változás lépett elő. Mindkét helyen csökkenés állt be. Ennek főleg a mezőgazdaság nem örül, de azt hiszem senki. Bizonyára tapasztalati tény, hogy a kerteket egyre jobban, és egyre nagyobb mennyiségű vízzel kell öntözni ahhoz, hogy a növények életképesek maradjanak. Itt van nagy szerepe a talajnedvességnek. Illetve lenne, mert nincs. Csak egy adat. A talavízszint csökkenés az Alföldi régiókban sok helyen meghaladja a 4-6 métert is. Ez azt is jelenti, hogy sok helyen a vízkivételi helyek elapadtak, elapadnak. Az elkövetkezendő idők egyik alapvető feladata lesz , hogy ilyen éghajlati változás mellett elkerülhetetlen az öntözéses gazdálkodás. Víz nélkül a növények sem gyarapodnak. A csökkenő mennyiség nagy gond. Most bizonyára sokan azt gondolják, hogy ugyan már, hiszen milyen nagy mennyiségű csapadék hullik egy vihar alkalmával. Ez valóban így van. A gond ott kezdődik, hogyha jobban megnézzük, hogy ezek a viharok, és a lehullott eső kis területen, rövid idő alatt megy végbe. A másik, hogy a jellemző vonulási irány dél-nyugat, észak-kelet. Ez azt is jelenti, hogy a dombokkal és hegyekkel övezett területeken esik a hatalmas mennyiség. Ott, ahol a nagyléptékű mezőgazdasági termelés folyik, ott nem. Mivel a hazánk területén fellelhető folyók vízmennyisége is csökken, ezáltal az öntözött terület sem túl nagy. Sajnos egyáltalán nem szempont a mezőgazdasági területek vízzel történő ellátása. E nélkül viszont nincs termesztés, nincs zöldség, gabona és gyümölcs ellátás. Érdemes lenne megoldani, hogy a vízhiányos területek minél nagyobb hányada öntözött legyen. Jó néhány évvel ezelőtt ezt meg tudták oldani, hogy a nagy mennyiségű fölös vizeket öszegyűjtötték tározókban. Tudják úgy, mint ahogy még sok hegyvidéki kis zöldség- és szőlőgazdálkodó. Ciszternákat, víztároló helyeket alakítottak ki. A víz nagy úr. Mivel a gazdálkodás magával vonta azt, hogy minél többet termeljen a gazdálkodó, a szántóföldek találkozásnál, és végén egyszerűen beszántották a vízelvezető árkokat. Így előállt az a helyzet, hogy terelés nélkül, szabadon, amerre a csapadék szeretne, zuhan le a víz egy nagy vihar alkalmával, komoly károkat okozva. Érdemes lenne megoldani ennek a „fölös” víznek a tárolását.

     Egyre inkább lehet tapasztalni az utóbbi években, hogy igen nagy mennyiségű eső hullik le rövid idő alatt, kis területen. Ennek nagy része, ha nem az egész, lezúdul a domb- és hegyoldalakon, áradást és kárt okozva. Vajon miért? Mert már nincsenek azok a vízterelő csatornák, amelyek régebben ezeket a vizeket elvezették, kikerülve a lakott területeket, és elkerülve az árvizeket, károkat. Sok ilyen elhanyagolt csatornát lehet látni. Benőtték a fák, az aljnövényzet, a gaz. A víz viszont megtalálja a könnyebb utat, ahol szabadon „garázdálkodhat”. Meg is teszi. Ennek következménye, hogy a víz nem szívódik be a talajba. Sajnos egyszerűen elfogyott a talajból a víz. A pótlás nem történt meg, így előáll egy aszályos időszak. Sok kis- és nagyobb patakot lehet látni, hogy vagy kiszáradt, vagy olyan minimális benne a víz, ami semmit nem tud táplálni. Sajnos ez a vízhiány hazánk tavait, víztározóit is érinti. Nem beszélve a folyókról, melyek vízkivételi helynek is számítanak.

     Ahogy az elején említettem, hazánk hőmérséklete nagyobb ütemben fog emelkedni az átlaghoz képest, mert egy medencében vagyunk. Ebből következik, hogy az évszakokban is változás következik, következett be. Mondhatni, hogy a mediterrán éghajlati öv felé tolódunk el. Ez még inkább intenzívebb lesz, mert, ahogy említettem egy mélyedésben vagyunk.  

     Ennek viszont olyan következménye lesz, hogy több kártevő lesz, melyek délről észak felé húzódnak, kihasználva a nagyobb területeket. Egyre inkább kell védekezni ellenük, több növényvédő szert kell használni, mely ártalmas az egészségre. Nagyobb energiát fogunk felhasználni, ami komoly környezet terhelést jelent. A természetben minden összefügg mindennel, itt ténylegesen jelentkezni fog, illetve már jelentkezik. A környezet védelme, jelentősége, hatékonysága egyre inkább előtérbe kerül, hiszen ezen múlik, hogy az emberiség, köztük hazánk miképpen képes fennmaradni. Nagy szavak? Lehet, de úgy gondolom, mi idősebbek már megtapasztaltuk a változást, tudjuk, hogy jelen van, érezzük hatását mindenben. Az ipari és mezőgazdasági termelés, az energia felhasználás, a környezet védelme, az egészség megőrzése lenne az elkövetkezendő idők legnagyobb feladata.