Karbonsemlegesség  

I.

    Mára már ez szinte divatos szó lett. Vajon mit is jelent az, hogy karbonsemlegesség? Egyszerűen azt, hogy a kibocsátott szén-dioxid, és az elnyelt, illetve a légkörből kivont szén-dioxid mennyisége között egyensúly áll be. Vannak úgynevezett szénelnyelők: ezek azok a rendszerek, melyek több szenet nyelnek el, mint amennyit kibocsátanak. Ezek a talaj, az erdők, az óceánok. A természetes szénelnyelők évente 9,5-11 Gt /gigatonna/ közötti széndioxidot vonnak ki a légkörből. 2024-ben 40,6 Gt /gigatonna/ volt a szén-dioxid kibocsátás, tehát kb. 30 gigatonna a légkörben maradt. Rögtön itt az elején egy érdekes megjegyzés. Ennek az egész programnak, amely vélhetően el fog indulni, és azok a vállalások, amelyek megfogalmazódtak, be is lesz tartva, illetve ellenőrizve lesz. Ugyanis eddig erről csak konferenciák sorozata szólt, volt megállapodás, de senki nem tartotta be. Vajon most másképpen fog történni? Ennek a mai nap karbonsemlegesség szóval fémjelzett projektnek már igen régen hangot adtak a kutatók. Történetesen már az 1970-es években komoly cikkek jelentek meg az üvegházhatású gázok veszélyeiről. Csak gondoljunk bele. Azóta eltelt több mint 55 év, és nem történt semmi. Most már annyira felhalmozódott a probléma, hogy sürgősen kell tenni valamit, mert eljön hamarosan az az idő, amikor már bizonyos folyamatok nem lesznek visszafordíthatóak. Szó esik a természetes szén-dioxid elnyelésről is. Itt vannak megemlítve az erdők is. Utalnék egy kb. 15 évvel ezelőtti konferenciára, ahol az erdők állapota volt a téma. Egy erdőmérnök akkor a következőket említette. Az erdőben az elöregedett, vagy vihar által kidőlt fák károkat okoznak, mert a korhadásuk során szén-dioxidot termelnek, és terhelik a légkört. Milyen igaza volt. Ennek ellenére egy furcsa helyzet áll elő. Ugyanis hazánk erdeiből ezeket a kidőlt, szennyező anyagot termelő fákat nem lehet elvinni. Az ok: az erdei kisebb és nagyobb állatok itt találnak élelmet és búvóhelyet. Ez az indok, ami nem igazán állja meg a helyét. Ugyanis az erdei állatok nem a kidőlt fákban találják meg a nekik szükséges dolgokat, hanem jóval egyszerűbb módon. Ebbe most ne menjünk bele, mert egy külön téma lenne. A lényeg, hogy igen nagy mennyiségű szén-dioxid kibocsátástól óvnánk meg a légkört, ha ezeket a kidőlt fákat elvinnék, és tüzelés formában hasznosítanák. Igaz, az elégetésük során ugyanúgy szén-dioxid keletkezik, de nem évtizedeken keresztül. Nem beszélve az erdők esztétikai jellegére utalva. Talán érdemes megnézni, hogy vajon hogy alakult az elmúlt több mint 175 év alatt a szén-dioxid arány?

    A diagram adatai önmagukért beszélnek. Hatalmas a növekedés. Szeretném leszögezni, hogy ez csak a szén-dioxid, tehát egy szennyező anyag jelenléte a légkörben. Sajnos van több is. Mivel a gázok közül ez a legelterjedtebb és legnagyobb arányú káros anyag, így nyilván ezzel kell elsősorban foglalkozni. Különböző elvárások vannak azzal kapcsolatban, hogy mikorra, mennyit kell csökkenteni a szén-dioxid koncentrációt a légkörben. Annak ellenére, hogy vannak megállapodások ennek a gáznak a csökkentésére, mégis érdemes megnézni, hogy ez a valóságban miképpen alakult. 

    Itt csak 63 évről van szó. Az viszont látható, hogy igen nagy az emelkedés. Sajnos elég sok tényező akad, amellyel szembe kell nézni annak érdekében, hogy a szén-dioxid szint csökkenjen. Mivel a klímaváltozás igen sok negatív hatást gyakorol Földünkre, így ez egyre nehezebb lesz. Egy dolgot szeretnék megemlíteni. Kiemelném a 2019-2020-as éveket. Hatalmas erdőtüzek tomboltak a világban. Igen nagy mennyiségű káros anyag került a légkörbe. Ennek tényével sajnos számolni kell a következő években is. A légkör az egyik legfontosabb lételem. Pontosan az a réteg szenved nagy károkat, ahol az ember él. A szennyező anyagok nehezebbek a levegőnél, tehát a talaj közelében halmozódnak fel, éppen ott, ahol az élet zajlik. Ma már igen sok szennyező anyag kimutatható a talaj közeli légrétegben, ami káros az élő szervezetre. Eddig inkább a szén-dioxidról tettem említést. Van valami, amitől még inkább kell tartani. Ez nem más, mint a metángáz. Mi történt, hogy számolni kell ezzel a gázzal? A klímaváltozás azt is magával hozta, hogy növekszik a hőmérséklet, mindenhol. Olyan helyeken is, ahol eddig elképzelhetetlen volt. Ezek a fagyott területek, a permafroszt. Szibéria, Kanada hatalmas részei, és az ott található nagy tavak, melyeket állandó jégtakaró fedett, eddig. A klímaváltozás révén ezek a helyek kezdenek megolvadni, és a talaj, valamint az eddig zárt jégtakaró alatt lévő tavakban a felgyülemlett metán kezd kiszabadulni. A metán sokszorosan felülmúlja a szén-dioxid szennyezési fokát. Erőteljesebb, agresszívabb gázról beszélünk. A későbbiekben, sőt, már most is számolni kell a metán jelenlétével a légkörben. Ez csak az egyik része a dolognak. A másik egyáltalán nem elhanyagolandó rész a kérődző állatok, és az emberi tevékenység által levegőbe kerülő metán mennyisége. Látható a diagramon, hogy ez a gáz már a második helyet foglalja el a sorban. Az elkövetkezendő időkben ez a tendencia fel fog gyorsulni. Ez egy öngerjesztő folyamat. Minél melegebb a bolygó, annál több káros anyag kerül a légkörbe. Még egy területet szeretnék megemlíteni. Ez nem más, mint a hulladék. A Föld lakossága által több milliárd tonna hulladék keletkezik. Ezekről a nagy szeméttelepekről jelentős mennyiségű metángáz kerül a levegőbe a bomlás során. Úgy gondolom, elég összetett kérdést kell megoldani ahhoz, hogy megfelelő hatékonyságú legyen az üvegházhatású gázok kezelése. A nagy kérdés, hogy vajon van még arra idő, hogy ne romoljon, és javuljon ez a folyamat?  

Karbonsemlegesség

II.

     Igen, nagyon jó lenne a címben szereplő szó azt is jelentené a valóságban, amit értünk alatta. Ma már tudjuk, hogy számtalan konferencia, rendezvény, előadás, fórum hangzott hangzik el a világon szinte minden hónapban. Miniszterek, szakértők, klímakutatók, időjárással foglalkozók, különböző szakágak vezetői vesznek részt ezeken a rendezvényeken, néha több ezren. Több megállapodás is született, de lényegi, és gyakorlati haszna semmi sincs. Sőt! Az egyezmények megkötése és vállalása után még több szennyező anyag került a légkörbe. Egyszerűen nem tartották be a megállapodások szövegét. Addig, amíg aláírták, minden szép, minden jó volt, aztán elköszöntek egymástól, és ugyanúgy folyt minden, mint korábban. Hát ennek így semmi értelme nincs. A döntések, amikben szépen leírják a tennivalókat, semmit nem érnek. Ha egyszerűen ki akarom magam fejezni, akkor azt kell mondanom, hogy a döntéshozók döntésképtelenek. Teljesen mindegy, hány rendezvényt tartanak, a szennyezőanyagok kibocsátása marad azon a szinten, amilyen volt, illetve még növekedik is. Voltak kutatók, akik már az 1970-es években jelezték a légkörben jelen lévő szennyező anyagok éghajlatra kifejtett hatását. Nem hittek nekik. Majd jött a „fekete leves”, hogy valamit kellene tenni. Úgy látszik, azok a kutatók valamit tudtak. A változás tényét már akkor felvázolták. Ami elkeserítő, hogy egyes tudományos műhelyek a mai napig is elvetik a valós kutatási eredményeket, és csak azt publikálhatnak a kutatóik, amik az ő érdekeiket szolgálják. Innentől kezdve nem sok értelme van annak, hogy komoly erőfeszítéseket tegyenek komoly kutatási területeken. Ez vonatkozik a légkör vizsgálatára is. A címben szereplő karbonsemlegesség jól hangzik. Vajon mit értenek alatta?

A karbonsemlegesség rendszerint azt jelenti, hogy egy cég a tevékenységei során, vagy egy egyén az életmódja során a lehető legkisebbre csökkentette karbonlábnyomát, majd a maradék karbonkibocsátásokat ellentételezte /kiegyenlítette/. Karbonsemleges lehet egy termék, szolgáltatás, rendezvény, stb. is azáltal, hogy a kapcsolódó karbonkibocsátásokat ellentételezzük. 

Forrás: Wikipédia

Aztán. Karbonlábnyom, szénlábnyom, az emberi tevékenység környezetre gyakorolt hatásának egyik mértéke. Segítségével mérhetővé válik, hogy az emberi tevékenység milyen mértékben járul hozzá a globális felmelegedéshez.

Forrás: Wikipédia

    Ezek nagyon szép, tudálékos szavak. Karbonlábnyom, szénlábnyom, ökolábnyom, vízlábnyom, meg van még jó pár ilyen kifejezés, mely az embereknek nem mond semmit. Annyit igen, hogy szinte felelősségre vonják őket, hogy ők a hibásak, hogy itt tart a Föld szennyezése. Én nem azt mondom, hogy az emberek, mint egyének nem felelősek a környezetükért. Nagyon is. De lássuk be, a fő szennyező nem a hétköznapi ember, hanem a vállalatok, a cégek, az erőművek, és lehetne még sorolni az olyan intézményeket, amelyek igen nagyon szennyezik a légkört. Tudom, nagyon összetett ez a dolog, de azért azt szét kell választani egymástól, hogy egyén, és nagyvállalat, nagytermelő. A mindenki által valamilyen formában kibocsátott szén-dioxidról van szó. Ez a gáz felel a globális felmelegedésért. Ezen vitatkoznak, értekeznek évtizedek óta, eredménytelenül. Nézzünk körül a kibocsátás terén.

    Ezek a mennyiségek egyáltalán nem kevesek. Rengeteg olyan számítás van, amely különböző aspektusból állapítja meg a szennyező anyagok jelenlétét a légkörben. Csak halkan mondom, mind más. Nincs két egyforma. Pedig a mérésnek az egyik alapfeltétele, hogy mindenhol azonos legyen egy adott dolog értéke. Ezen a területen ez egyáltalán nincs így. Nem véletlen. Vajon meddig bírja a Föld kijavítani az emberek hibáját? Félek, hogy nem sokáig. Ez a nagy mennyiség, ahogy érezzük is, jelentősen befolyásolja a légkör hőmérsékletét. De sajnos nemcsak a hőmérsékletét, hanem minden mást is. Csapadékot, szeleket, áramlatokat, olvadást, szélsőséges viszonyokat. 

    Mikor kezdődött mindez a káros hatás? Ahogy látható, az ipari forradalom idején. Az akkori légkör szén-dioxid tartalma elég alacsony szinten volt. Sajnos hatalmas a növekedés. Igen nagy szerencse, vagy inkább a természet gondoskodása, hogy képes arra, hogy valamennyi emberek által kibocsátott szén-dioxidot semlegesíteni tud. Ha ez nem lenne, akkor már fulladoznánk. A természet még kegyes a tönkretevői ellen. Nem kellene túlfeszíteni a húrt. Bárhonnan is nézzük, rá kell jönnünk arra, hogy egyre több szennyező anyag kerül a légkörbe az emberi tevékenységek során. Ha még jobban megnézzük, akkor be kell látnunk, hogy ezek a gázok mindegyike nehezebb az oxigénnél, tehát a talaj közelében gyűlnek össze.  

   Ezek az anyagok mindegyike káros az emberre nézve, kivéve a nemes gázokat. Az ipari tevékenységek során a légkörbe kerülve még komoly betegségeket is okoz, főleg légúti megbetegedéseket. Savas anyagok, savas esők is létrejönnek. Ahogy eddig látható volt, minden a karbonról a szénről, a lábnyomokról szól. Van egy alattomos gáz, ami az utóbbi időkben jelentkezett, immár mérhető formában, annak ellenére, hogy amióta bolygónk létezik, jelen van. Ez nem más, mint a metángáz.

    Talán kicsit mosolyra fakasztó, de be kell látni, hogy tekintélyes mennyiség szabadul fel a jelzett gázból az állatok jóvoltából. Ezek a jószágok évezredek óta jelen vannak, tehát azóta termelik ezt a gázt. Erre jött az ember, és még inkább elősegítette ennek a gáznak a jelenlétét a légkörben az egyes tevékenységei nyomán. 

       Ami nem elhanyagolandó, hogy az energia előállítás során keletkező metángáz csak kicsivel több a kérődző állatok által keletkezett metánnál. Látható, hogy az egyes területeken mekkora mennyiség keletkezik ebből a gázból. Nem véletlen, hogy már kimutatható jelenléttel bír a légkörben. A legújabb megfigyelések ezek között még nem is szerepelnek. Ez a fagyott talaj felengedése, amely a globális felmelegedés egyik mellékterméke. Ugyanis a fagyott talaj alatt nagy mennyiségű metángáz található. Sőt! Az egyes tavak mélyén szintén, ahonnan rendszeresen kerül a légkörbe. Ha össze akarjuk foglalni az egészet, akkor azt a következtetést tudjuk levonni, hogy hiába a rengeteg konferencia, az esetleges döntéseket nem tartják be. Jelennek meg cikkek, amik a globális felmelegedés témáival foglalkoznak. Rengeteg ilyen van. Szinte naponta lehet ezekről hallani. Mindenki nagyon okos. Nem akarok senkit sem megbántani, de be kell látni, hogy hangzatos dolgokon kívül semmi nem történik. Visz a lendület. A lendület pedig nem más, mint a Föld öntisztító képessége. Vajon meddig képes rá a bolygónk? Egyet azért nagyon hiányolok. Globális szinten, hiszen most ez fontos, mikor lesz átfogó rendezés annak érdekében, hogy tényleges változás álljon be. Naiv kijelentés? Lehet, de én bízom benne, igaz nem az én életem során, hogy megmenekül a Föld a teljes pusztulástól, amit sajnos, de az ember okoz. Úgy vélem, a hangzatos szavakat, tettekre kellene váltani, addig, amíg nem késő.