Háztartási légszennyezés

        Világszerte jelentős háztartásban folyik még hagyományos fűtési megoldás, azaz, vagy fával, vagy szénnel, vagy egyéb más éghető anyaggal fűtenek. A fa és a szén egy természetes tüzelőanyag, hiszen sok évszázadon keresztül használták, használják az emberek. A probléma az, hogy más egyéb tüzelő anyagokat is használnak, nem is kis mennyiségben.  Ebben az időszakban megnövekszik a légkörben található káros anyagok mennyisége. Olyan anyagok kerülnek ilyenkor a levegőbe, amelyek veszélyt jelentenek az emberekre nézve. Sok más egyéb mellett mérik a levegőben jelen levő különböző veszélyes anyagok koncentrációját. Melyek azok a szennyező anyagok, amelyek a légkörbe kerülnek, és azoknak milyen egészségügyi határértékeik vannak?

    Említést tettem a más tüzelőanyagokra. Bontott festékes ajtók, ablakok, pozdorja, műanyagok, rongyok, és minden, ami éghető. Az ezekből felszabaduló vegyi anyagok jelentősen terhelik a légkört. A szomorú az, hogy hiába mondják el az ilyen helyeken, hogy ezek a tüzelőanyagok milyen veszélyesek, nem törődnek vele, illetve sajnos, nem tudják megvásárolni a drága tüzelőanyagokat. A legtöbbet emlegetett szén-dioxid hiányzik a listáról. Sőt! Nem is mérik, holott a legnagyobb szennyező anyag. Vajon miért nem? Élettani hatása ugyanolyan veszélyes, mint bármelyik más szennyező anyagé. Csak gondoljunk bele. Mindenki volt már moziban, színházban, vagy valamilyen olyan rendezvényen, ahol sok ember van aránylag kis helyen. Mi történik egy idő után? Kezdenek az emberek fészkelődni, mozogni. Vajon mitől? Az emberi szervezet levegőt, vele együtt oxigént lélegez be, és kilégzéskor szén-dioxid távozik. Ez gyűlik össze nagy mennyiségben, és okozza azt a jelenséget, amit úgy emlegetnek, hogy „milyen nehéz itt a levegő”. Az ok, hogy kezd elfogyni az oxigén a teremben, és kezd a szén-dioxid felhalmozódni. Nagyobb koncentráció esetén ájuláshoz is vezethet. Ha ez kis méretben ilyen problémát okoz, akkor nagyobb méretben ugyanezt teszi. Mikor alakul ki ez a nagyobb méret? Amikor szmogról beszélünk. Emlékszem arra, hogy amikor még sok volt a szénnel fűtött háztartás, emlegettük a széngázt, sőt, a szabad levegőn is lehetett érezni az elégett anyag kellemetlen szagát, a széngáz szagát. Ez nem más, mint a levegőbe került fűtés által keletkezett gáz. Amikor szmogról beszélünk, ezek a mérges gázok telepednek rá a lakott területekre. Ebben a gázelegyben benne vannak a fent feltűntetett káros anyagok. Sajnos a jelenlegi mérési fajták között a szén-dioxid nincs jelen, pedig ugyanolyan káros, mint bármelyik másik. Van még valami. Az ilyenkor nagy mennyiségben a légkörbe kerülő szálló por. Ha egyszer valami túllépi a megengedett egészségügyi határértéket, akkor az nem jó. A szálló por, azaz, a PM₁₀-re és a PM_2,5. A PM₁₀-re vonatkozó napi határérték 50mikrogramm/m³, éves határérték 40mikrogramm/m³. Most tessék figyelni. „Az önkormányzatok akkor kötelesek tájékoztatni a lakosságot, ha a szálló por értéke két egymást követő napon meghaladja a 75 µg/m³-t”.

Forrás: Wikipédia

Nézzük, hogy milyen mértékű a szálló por egészségügyi veszélye?

    Ahogy látható, a veszélyes érték a PM_2,5. Ugyanis ez a méretű szálló por már bejut egészen a hörgőkig. Innen már nem jut vissza, azaz, nem űrül ki. Ez a nagy veszély. A szmog, amit említettem, és ami meg van határozva, úgy rendelkezik, hogy két egymást követő napon mért érték szerint tájékoztatják a lakosságot.  Ez azt jelenti, hogy messze az egészségügyi határérték feletti levegőt lélegeznek be az emberek 48 órán keresztül. Ez azért nem semmi. Ennyi idő alatt belélegzett szennyezett levegő már káros. Sajnos még mindig a háztartásokból kerül ki a légszennyező anyagok nagy része. Ez a korszerűtlen fűtési technikák miatt van. A szmog ellen csak a természet tud változtatni, ha elkezd fújni a szél. Van azért még valami. Vajon azok a műszerek, amikkel ezeket mérik, hitelesek? Ezt csak azért vetem fel, mert többször találkoztam már olyan dologgal, hogy egy műszer ugyanazt méri, de különböző értékeket ad meg méréskor. Ez hogy lehetséges? Elviekben ezeknek azonos mérési eredményt kellene mutatnia, mégsem azt mutatják. Példának okáért a légszennyezés mértéke mi alapján van meghatározva? Valós értéket mutat vajon? Ha abból indulok ki, hogy a tapasztalati érték nem minden esetben azonos, akkor fel lehet tételezni, a levegő szennyező anyagainak mérése között is különbségek vannak. Erre egy konkrét példa. A PM_2,5-es szálló por egészségügyi határértéke 25mikrogramm/m³. A 25,6 mikrogramm/m³ még jó minőségűnek van beállítva. Ha egyszer magasabb, akkor hogy lehet jó? Lehet, hogy csak én nem értem?

    Mivel ezek a részecskék állandóan jelen vannak a légkörben, igaz talán nem mindig azonos koncentrációban, de akkor is az összérték 795 mikrogramm/köbméter. Ez viszont nagyon magas. Ha valaki figyelemmel kíséri az egyes rendezvényeket, konferenciákat, ahol sok esetben több ezer állítólagos szakértő tanácskozik, és látja az eredményeket, döntéseket, amiket hoznak, és annak milyen gyakorlati következményei vannak, akkor nyugodtan el lehet keseredni. Ha azokat a döntéseket betartanák, akkor már közel sem itt tartanánk a légkör szennyezése terén. A helyzet az, hogy még mindig az érdekek kerülnek előtérbe. A légkörbe kerülő szennyező anyagok nem ismerik a határokat. A légmozgás igen messzire el tudja vinni a gázokat, a szálló port.

Forrás: KSH

    Ha megnézzük, hogy milyen fűtési rendszerek vannak használatban hazánkban, akkor érdekes adatot kapunk. A háztartások száma hazánkban 4 105 708. A diagram szerint valamilyen szilárd tüzelőanyaggal fűtött háztartások száma 39 százalék. Ez durván 1 601 226 háztartás. Itt még jelen van a fa és a szén. A veszélyes az a 3 százalék. Ez 123 171 háztartást jelent. Itt a szó szerint „vegyes” tüzelés jön számításba. Magyarul minden, ami éghető. Na, ez a veszélyes. Bár tudjuk, hogy a régi időkben csak szilárd tüzelőanyagok voltak, de akkor még nem volt ekkora energia igény, és nem volt ekkora légköri szennyezés. Sajnos ma már minden, szinte minden kilogramm számít. A légkör kezdi elérni tűrőképességének határát. Ne felejtsük el. Nincs olyan év, amikor ne beszélnénk a világ valamilyen pontján szmog helyzetről. Hazánk sem kivétel ez alól. Azt hiszem, a kép önmagáért beszél. Tegyünk érte, hogy az ilyen helyzetek elkerülhetők legyenek. Tudom, nem egyszerű, sőt, ma már lehetne azt mondani, hogy lehetetlen. Lehet, hogy ismerik a következő mondást: „nincs lehetetlen, csak tehetetlen”. Hát, sok esetben igaz is. Ezt már csak azoknak a döntéshozóknak kellene megérteni, és döntéseiket alkalmazni, akik rendszeresen minden évben összeülnek ezeket a kérdéseket megvitatni. Ne várjuk meg, míg olyan légkör alakul ki, amely szennyezett, és káros az egészségre. Ugye milyen érdekes? A háztartásokban keletkező, és a háztartásokban használ fűtőanyagoktól indultunk el. Hová jutottunk? Oda, ami globális jellegű probléma. A levegő, benne pedig az oxigén jelenléte. Az ilyen jellegű szennyezés egészségkárosító. Van még valami így a végére. Vajon mennyivel rövidíti meg az ember életét a rossz minőségű levegő? Most kapaszkodjanak meg. Közel két évvel. Azért ez nem kevés, és ez a sok más egyéb mellett, a rossz minőségű levegő okozza.

Ámítás

     Kivételes figyelmet szentelek a környezetvédelem terén. Ennek egyik oka, hogy korábban egy igen figyelemre méltó magazin munkatársa voltam. Azért írom múlt időben, mert az érdektelenség azt eredményezte, hogy tönkrement a lapunk. Sajnálatos dolog, hogy pont egy olyan témának nincs megfelelő fóruma, mint a környezetvédelem. Csak halkan megjegyzem, hogy ennek komoly természeti következményei vannak, és biztos vagyok benne, hogy lesznek is.

 Egy olyan témát szeretnék megemlíteni, ami elég sűrűn következik be. Ez nem más, mint az egyes helyeken kialakított hulladék lerakó helyek meggyulladása. Ennek több oka is lehet, de nem ezzel szeretnék foglalkozni. A lényeg, hogy mi történik ilyenkor. Bejelenti valaki, hogy kigyulladt egy szemétlerakó. A tűzoltók kivonulnak, és velük együtt a katasztrófa védelem mozgó laborja is. Ekkor történik az érdekes lakossági tájékoztatás. A tűz során egészségre káros anyag nem került a levegőbe. Ezt a mozgó labor tette közzé. Innentől kezdve egy kicsit érdekessé válik a dolog.  Vajon miért? Azon egyszerű oknál fogva, hogy egy hulladék lerakó helyen a szemét összetétele igen vegyes. Igaz, hogy van szelektív hulladék gyűjtés is, de sok helyen, igen sok helyen még vegyes gyűjtés zajlik. Ez azt eredményezi, hogy ezeken a helyeken nemcsak kommunális hulladék, hanem más egyéb anyag is megjelenik. Ilyen a műanyag, a rongy, a gumi, az elektronikus hulladék, mint például az elemek, kozmetikai termékek flakonjai, tégelyei, stb. A tűz során ezek is lángra kapnak. Gyakorlatilag minden ég, párolog, gőzölög, füstöl. Ennek felhőzete, füstje, szaga eléri a közeli településeket. Az emberek érzik, szagolják, belélegzik ezt a vegyes anyagot. Nem vagyok kémikus, de magam is szenvedő alanya voltam egy ilyen tűznek. Borzalmas bűz, különleges szag, fojtó levegő keringett a levegőben. Na, itt kerül előtérbe, a  már említett tájékoztatás. „Semmiféle káros, egészségre ártalmas anyag nincs a levegőben”. Hát ez igen érdekes. Ugyanis a felsorolt anyagok szinte mindegyike veszélyes hulladék. Azt hiszem, nem kell kémikusnak lenni ahhoz, hogy meg lehessen állapítani az ilyenkor keletkező légkörbe kerülő anyagok milyenségét. Csak kérdezem, egy mozgó laboratórium ennyire nem tudja megállapítani a szennyezés mértékét, veszélyét, összetételét, egészségre ártalmas voltát? Annyira egyértelmű, hogy a szervezetre káros anyagok vannak a levegőben. Csak egy valami. Ha műanyag ég, már az veszélyes. Mint említettem, nem vagyok kémikus, de számtalan hír jelenik meg, hogy a felsorolt anyagok égése során káros, veszélyes gázok, gőzök kerülnek a levegőbe. Akkor, hogy létezik, hogy ezt nem tudják mérni, illetve mérnek valamit, ami nem igaz. Égetés során nemcsak vegyi anyagok szabadulnak fel, hanem finom szálló por. Ennek jelölése PM_2,5, illetve PM₁₀. A diagram jól mutatja ennek az anyagnak a szervezetre gyakorolt hatását. A műanyagok, valamint a gumitermékek égetésekor szén-monoxid és dioxinok kerülnek a levegőbe. A dioxin klórt tartalmazó, mérgező szerves vegyület. A PVC (poli-vinil-klorid) égésekor olyan anyagok szabadulnak fel, mint az első világháborúban harci gázként alkalmazott foszgén. Tudom, ezek az anyagok így teljesen ismeretlenek, higgyék el nekem is. Egy biztos. Károsak az egészségre. Nézzük meg, milyen anyagok kerülnek a levegőbe akkor, amikor egy hulladéklerakó kigyullad.

     Szén-dioxid, szén-monoxid, nitrogén-oxid, nitrogén-dioxid, kén-oxid, metán, aldehidek, dioxinok, formaldehid, szálló por, stb. A kérdésem: az itt felsorolt anyagok a szervezetre ártalmasak, égéskor keletkeznek, még sem tudják kimutatni. Vajon miért?