A műanyag hulladék

    Kezdjük egy kis történettel. 1838-ban állítottak elő először PVC-t, bizonyos Victor Regnault. 1844-ben lett ismeretes a linóleum. A XX. század második felében vált meghatározóvá a műanyag. 1912-ben Fritz Klatte alapozta meg a PVC gyártásának technikai alapjait, de az ipari termelés 1938-ban indult meg. Felismerték sokoldalú alkalmazását.  A műanyagok gyártása tömegesen 1950-ben indult el, azóta töretlen. Mindennapjaink fontos része. Magával a műanyaggal semmi baj nincs. A baj ott kezdődik, hogy a hatalmas gyártási tömeg mellett igen keveset hasznosítanak újra. Mit jelent ez számokban. A 1950-es évek óta 8300 millió tonnát, azaz 8,3 milliárd tonnát gyártott le az ember. Ebből körülbelül 6,3 milliárd tonnányi műanyaghulladék halmozódott fel, a többi a kereskedelemben van.

     Ami eléggé meglepő, bár ez is egy tág fogalom, hogy ebből a mennyiségből 800 millió került elégetésre, 600 millió lett újrahasznosítva, és 5-6,3 milliárd tonna van különböző helyeken. Ezt azért mondom, hogy különböző helyeken, mert nem éppen ott van, ahol lennie kellene. Ezeknek a hulladéknak egy része a föld felett, a másik fele a föld alatt, a többi pedig valahol a természetben, tengerekben, óceánokban.

     Hatalmas probléma a műanyaghulladék. Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy mivel igen sokára bomlik le, nem olyan veszélyes. Hát ez nagy tévedés. Bizonyára sokan tapasztalták már, hogy bizonyos műanyag tárgyak, ha sokáig a napon vannak, szinte elporladnak. Az is látható, hogy például a mezőgazdaságban használt műanyag fólia, amelyik igen erős és vastag, két-három év alatt a Nap sugárzása tönkreteszi. A veszély itt kezdődik. A műanyagok terjedelmüknél, illetve vastagságuknál fogva igen tág határok között képesek lebomlani. Általános időtartama úgy 50-500 év. Sajnos ezt nem lehet úgy elkönyvelni, hogy nyomtalanul eltűnik ennyi idő alatt. Különböző módokon bekerül a táplálékláncba. Hogy hogyan? Nagyon egyszerű. Az időjárás viszontagságai széttördelik ezeket az anyagokat, és apró miniatűr formában, mikronnyi méretben bekerül az állatokba, és onnan az emberbe, illetve ma már kimutatható, hogy a csapvízben is jelen van a műanyag. Ma már nincs olyan hely a világon, ahol ez az anyag ne lenne fellelhető. Szomorúan vettem tudomásul, hogy a valóság eléggé elkeserítő. Sokat túrázok az országban, és még eddig nem találtam olyan útvonalat, ahol ne találkoztam volna műanyag hulladékkal. Az utakon, vasutak mellett, utcákon, tereken mindenhol jelen van ez a szemétfajta. Ha tovább megyünk, ma már bizonyos halfajokban is fellelhető a maradványuk. Innen már csak egy lépés, hogy az emberi szervezetbe kerüljön.  Minden valaha gyártott és kidobott műanyag fellelhető valahol, valamilyen formában. Ugyanis a gyártás kezdete óta még „csak” 70 év telt el, tehát még nem volt ideje a rengeteg ilyen kidobott terméknek megsemmisülnie, illetve eltűnnie. Valahol jelen van. Még valami. Ma minden egyes emberre 1,06 tonna műanyag jut. Nagyon ideje lenne, nagyon komolyan foglalkozni ennek a hulladékfajtának a kérdésével. Egyre többet gyártanak belőle, egyre nehezebb tárolni, egyre nehezebb kezelni. A későbbiekben egészségkárosító hatása is lehet élelmiszerek és italok fogyasztása során. Az sem elhanyagolható, hogy vannak már olyan területek, tengerparti strandok, területek, amiket le kellet zárni a turisták elől, mert évek alatt annyira elszennyezték, hogy az ottani hatóságok kénytelenek voltak meglépni azt, hogy inkább ne jöjjenek oda emberek. Sajnos ilyen az ember. A szépet is tönkreteszi. Nem törődik vele, ő csak ott van egy ideig, és szemetel. Sőt! A világ legmagasabb pontja is tele van szeméttel, köztük rengeteg a műanyag. Az ember felelős mindezért. Az ember tehet arról, hogy ilyen helyzeteket teremtett szerte a világon, a hulladék terén. Ma már nem lehet azt mondani, hogy valahol élek, kihasználom teljes mértékben a környezetemet, és aztán tovább állok, keresek egy másik helyet, ahol ugyanazt teszem, mind előtte. Ma már nincs hova menni, hiszen nagyon sokan vagyunk. Azt kell megvédeni, ami van. Földünket, ahol élünk.  

Ui: Szerencsére sok helyen már felismerték ennek a hulladék fajtának a veszélyét, és komoly rendelkezések vannak születőben. Jó lenne ténylegesen komolyan venni ezt a kérdést is. Valami még. Egyáltalán nem tudni azt, hogy ebből a hatalmas mennyiségből vajon mekkora hányad van már az élő szervezetekbe beépülve.