Az Univerzum mégsem olyan?

      A napokban felvetődött egy érdekes kérdés. Nevezetesen az, hogy a Világegyetem távoli részeiben nem olyan mértékű állapotok uralkodnak, amilyent korábban feltételeztek. Ugyanis azt feltételezték, hogy a fejlődés üteme szerint abban a tartományban kezdetlegesebb objektumok vannak jelen. A megfigyelés éppen az ellenkezőjét mutatja. Itt kezdődnek a gondok.

     Bár elég sok esetben lehetne azt mondani, hogy hagyjuk a dolgokat úgy, ahogy vannak, az emberi kíváncsiság ezt minden esetben felülírja. Ez történik most is. Egy modernebb eszköz használata megváltoztat valamit. A változás kimutatása komoly szakmai elismerést érdemel. Elméletben. Úgy gondolom, hogy a gyakorlatban ez semmiféle változást, átalakulást, pozíciót, stb. nem változtat meg. Egyedül a keletkezési elmélet válik kérdésessé. Vajon van ennek valamiféle haszna, jelentősége? Nem hinném. Nem az ezzel a témával foglalkozó olvasott hír okoz némi problémát, hanem az, hogy ennek ilyen bizonyítás kellett. Nem a fiatal korosztályt képviselem. Ebből fakad, hogy igen sok cikket, tanulmányt, könyvet, írásokat olvastam a témával kapcsolatban. Ezen a téren sincs egyetértés. Ugyanis a Világegyetem keletkezési elmélete, és az azt követő fizikai és kémiai változások egyre jobb, és pontosabb megismerése mindig is foglalkoztatta a tudósokat. Ez így van rendjén, hiszen az ember szeretne igen sok mindent megismerni, és tudni. Viszont itt is vannak komoly nézeteltérések. Mint sok más területen, itt sincs egyértelmű válasz, és egyértelmű következtetés. Itt arra gondolok, hogy a 80-as években még az Univerzum belátható tartományát 13 milliárd évre becsülték, míg más megállapítás szerint ez már 18 milliárd év. Nem mindegy. Aztán a keletkezési elmélet sem igazán magyarázza meg az egész rendszer valódiságát. Ugyanis arra a kérdésre, hogy mi volt előtte, még a mai napig sincs válasz. Arra sincs, hogy a jelenleg fennálló két elmélettel valójában mi a helyzet. Ugyanis a teremtés és a keletkezés egyáltalán nem bizonyított. Most a teremtéssel ne foglalkozzunk, az egy külön fejezetet érdemelne.

     A keletkezés elmélete szerint volt a „Nagy Bumm”. Innen kezdődött minden. Az anyag innentől kezdve létezik. Ez az anyag elkezdett távolodni a robbanás feltételezett helyszínétől, és csillagokat, galaxisokat, később bolygókat alkotva létezik. Az elmélet és a gyakorlat ebben az esetben is igen nagy ellentétben van. A keletkezés kiinduló pontja egy gombostűfejnyi anyag, ami valahogy, valahova odakerült, az elmélet szerint. Ezt követően kiszámolták, hogy jelenleg mennyi atom található az Univerzumban. Nem érdekes? Itt már komoly ellentét alakul ki. A két dolog köszönő viszonyban sincs egymással a gyakorlatban. Az elméletben igen. Ami szintén egy komoly kérdés, hogy mi volt előtte? Az a valami honnan, és hogy került oda? A válasz az elmélet szerint nem jó kérdés, mert az anyagi világ két összetevőből áll. A teret kitöltő anyagból, és az időből. Mindkettő egy pontban keletkezett, így nincs értelme a kérdésnek, hogy mi volt előtte. Hát nem furcsa? Furcsa, de nem megoldatlan. Senki nem tudja. Ez a pontos válasz. Az emberi tudás halmozódik. Egyre több minden oldódik meg, ami korábban szinte megmagyarázhatatlan és kivitelezhetetlen volt. Joggal felmerül a kérdés? Vajon a keletkezési elmélet is egyszer bizonyosságot talál? Szerény véleményem szerint nem. A válasz egyszerű. Maga az Univerzum egész léte olyan bonyolult, vagy olyan egyszerű, hogy nem lehet az egészét megismerni. Az elméletek gyártódnak, de egyik sem fogja a valóságot tükrözni. A gyakorlatban biztos nem, elméletben igen. Ugye az említett elmélet-gyakorlat ellentét. A megjelent cikk alapján ugyanolyan galaxisokat talált a teleszkóp, amilyen most vannak. Ebből az következik, hogy a jelenleg belátható Univerzum 18 milliárd éves kora egész idő alatt olyan objektumokkal volt, van tele, amilyen jelenleg. Itt sorra lehetne venni a korábban megjelent könyveket, írásokat, cikkeket, elméleteket, stb. Ezek mind megdőlni látszanak.

    Semmit nem szeretnék előre vetíteni. Egy dolog, ami a lényeges. Egyáltalán nem tudjuk ennek az egész rendszernek a keletkezését, és működését is alig. Ez az írás kicsit mesze áll az eddigi cikkek témájától, de mivel több évtizedig gyakoroltam csillagászati ismereteket, és gyakorlati észleléseket, így egy kicsit „belekontárkodtam” a témába. Egy biztos. Ma az emberiség sokkal jobban el van foglalva saját magával, mint azzal, miképpen lehetne nagyobb, gyakorlatiasabb ismeretanyagra szert tenni minden régi és új területen. Szerintem vannak teljesen felesleges dolgok, melyekre igen sok pénzt költenek, és nincs semmiféle gyakorlati haszna. A fizikai, kémiai, élettani törvényeket úgy kell elfogadni, ahogy hosszú évezredek óta működnek. Az úgy tökéletes. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem kell új ismeretanyagokra szert tenni, csak elkerülni a fölösleges köröket. A fejlődés fontos része az emberiségnek. Ezt a fejlődést kellene még komolyabban venni, hogy elkerülhető legyen egy olyan állapot, mely nemcsak a bolygónkat, hanem azt a több mint nyolc milliárd embert is veszélyezteti. Sajnos a mai modern embernek nem ez a célja. A jogtudós azt mondja, nincs igazság, csak jó ügyvéd. A mai modern ember azt mondja és teszi, hogy aknázz ki mindent, használj el mindent, használd ki a természetet, ahogy csak lehet, és ezzel tökreteszi saját lakóhelyét, a Földet.