Az élet egyik lehetséges keletkezése

    Több, sok elmélet látott már napvilágot az élet keletkezésével kapcsolatban. Lehet, sőt biztos, hogy nem mondok semmi újat talán, amikor azt mondom, hogy elképzelhető az élet keletkezésének Földön kívüli változatát körbejárni egy kicsit. A távoli múlt, és az élet keletkezése biztos nem fog teljes egészében kibontakozni az emberek tudatában. Vajon miért nem? A válasz nagyon egyszerű. Jelenleg nincs, és nem is lesz olyan eszköz, berendezés, vagy bármi más, amely olyan irdatlan távolságokat át tudjon hidalni észlelés formájában, mint amit kellene. Jelenlegi tudásunk szerint az Univerzum 13 milliárd éves. Már itt vannak eltérő számok, ugyanis tettek már célzást 18 milliárd évről. Úgy gondolom, hogy ennek semmi értelme nincs, hiszen ezek a számok és távolságok a mai ember, de még a sokadik generációs embernek sem fog semmit sem mondani. Ezek már olyan távolságok, melyek felfoghatatlanok. Ugyanígy felfoghatatlan maga a keletkezés is, az Ősrobbanás. Nagyon messze áll az elmélet és a gyakorlat. Elméleti síkon, papíron, asztal mellett ki lehet fejteni bizonyos nézeteket a keletkezéssel kapcsolatban, de egyik sem lesz helyes. Hogy miért? Mert nagyon sok ismeret hiányos, és nem is beszerezhető. Az anyagi lét, a látható matéria az, amit az ember érzékelni tud. Az Ősrobbanás szinte érzékelhetetlen kicsiny nagyságából nem lehet egy több milliárdos térrel és anyaggal rendelkező massza. Ez egy elmélet. Csak gondoljunk bele. Miképpen lehetséges ennek fizikai valósága? Sehogy. Ahogy említettem, papíron igen. Ezzel nem szeretnék egyetlen egy elméleti dolgot megkérdőjelezni, csak próbálok emberi léptékekkel gondolkodni. Az ilyen elméletek az anyagiságot mellőzik. A matematika, az eddig felfedezett törvényszerűségek, és a belátható Univerzum segítségével próbál az ember olyan magyarázatot adni a keletkezésre, amely valamelyest elfogadható lehet. Hangsúlyozom, valamelyest. Ugyanis rengeteg adat, információ hiányzik még ahhoz, hogy egy kicsit is közelebb kerüljünk a megoldáshoz. A megoldás viszont nem következik be. Túl bonyolult, és túl ismeretlen nagyon sok minden ahhoz, hogy ebben is tisztán lássunk. Addig a pontig nincs baj, amíg az emberi elme rá nem kérdez, hogy rendben van, de az a valami miből, és hogy keletkezett. Erre kitaláltak egy magyarázatot, mely azt mondja ki, hogy idő nélkül nincs tér, tehát a tér csak akkor keletkezhetett, amikor elindult az a bizonyos anyag tágulása. Hát úgy gondolom, hogy a mai ember tudása már ezen egy kicsit túlnőtt. Az igen egyszerű kérdés az, hogy mi volt előtte? Mert valami volt, az biztos. Semmiből nem lehet valami. Tehát a kérdés az, hogy előtte mi volt? A válasz, hogy nem tudjuk. Talán el lehetne felejteni ezt a megközelítést, hiszen egy olyan kérdéssel állunk szemben, amit nem lehet megválaszolni, ezért nem érdemes vele foglalkozni. Inkább célszerű a mával, és még inkább a holnappal foglalkozni. Ez így van magával az élet keletkezésével kapcsolatban is. Ahogy említettem, sok elmélet van ezzel kapcsolatban is. Én most egyet szeretnék említeni. Az ezzel foglalkozó a kérdéseknek és felfedezéseknek a fénykora már nagyon régi. Ahogy tökéletesedtek a megfigyelésben alkalmazott eszközök, egyre több minden került az ember látóterébe. Hogy rákanyarodjak a lényegre, tehát az élet egyik feltételezhető kialakulásának témájára. Előtte azért valamit meg kell említenem. Egy végrehajtott kísérletet, amit ez idáig nem ismételtek meg.

A Miller–Urey-kísérlet egy először 1952-ben elvégzett, az ősi Föld légkörében lezajlott egyik fontos reakciócsoportot vizsgáló kísérlet, melyet először Stanley Miller és Harold Urey a Chicagói Egyetemen végeztek el. Keresték annak módját, hogyan jöhettek létre az egyszerűbb légköri molekuláris „építőkockákból” az összetettebbek, melyek fontos láncszemet képeztek az élet nagymolekulái felé.

Forrás: Wikipédia

    Ugye érdekes? Ez is egy elmélet, melyet azért alátámasztottak egy kísérlettel. A többi, amit keletkezett, csak úgymond papíron létezik. Az, amit én el szeretnék mondani, az is. Tekintsünk egy kicsit vissza. CH és CN vegyületeket már régebben ismerték. Az intersztelláris molekulák gazdagságát 1963 után tárta fel a rádiócsillagászat. Sok szerves molekulát is találtak. Hidroxil-, OH-emissziót fedeztek fel. Az intersztelláris térben kimutattak ammóniát NH₃, víz H₂O, szén-monoxid CO, formaldehid HCOH, cián-hidrogén HCN, cián-acetilén HC₃N, metil-alkohol CH₃OH, kén-hidrogén H₂S molekuláit. Feltételezhető, hogy azóta a műszerek érzékenysége még több hasonló, vagy teljesen más szerves anyagokat is felfedeztek. Sőt! Egyre több adatunk van arra nézve, hogy a környező égitesteken milyen vegyületek találhatók. Ez most nem lényeges. Az Univerzum pontosan tartalmazza azokat az anyagokat, melyek szükségesek az élet kialakulásához. Az elgondolás a következő. A csillagközi térből, és a csillagközi térben már kezdetleges vegyületek csapódtak be a Földbe, és hozták létre az életet. Itt nem kell gondolni semmiféle különleges dologra, hiszen a kint talált elemek itt a Földön is gyakoriak és ismertek. Én még tennék bele egy csavart. Ezek a vegyületek készen érkeztek a bolygónkra. Itt kapták meg azt a plusz dolgot, ami élő, mozgó anyaggá ötvözte össze őket. Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon egy ilyen láncban melyik az az anyag, melyik a kis részecske, amelyik elindítja a folyamatot? Ezt úgy érzékelhetném, mint amikor van egy fogaskerék rendszerünk. Ha egyet kiveszek belőle, hiába minden, a forgás, a működés leáll. Az élő szervezetnél is lehetséges, hogy egy láncba egy alkotóelemet kiveszünk, akkor leáll a működés, ha visszatesszük, újra működőképes. Az ilyen módon kialakult földi élet valószínűsége szinte végtelen. Nem tudhatjuk, melyik kis kő zuhan olyan helyre, és melyik vészeli át a zuhanás nehézségeit. Még azt is el lehet mondani, hogy a mai értelemben vett légkör sem volt, hiszen hiányzott a mai életet tápláló oxigén. Így a súrlódás következtében fellépő hő sem károsíthatta a szerves anyagot. Lehetséges az életnek ilyen kialakulása? Szerintem igen. Így a végén feltennék egy kérdést? Vajon érdemes őrült pénzeket, és még több kutató munkáját arra fordítani, amit soha nem tudunk megválaszolni egyértelműen? Fogadjuk el a már meglévő dolgokat úgy, ahogy vannak, és fejlesszük magunkat, tudásunkat, ismeretanyagunkat, haladó szellemű gondolkodásunkat az emberiség szebb és boldogabb jövőjéért.    

Az élet eredete

     Azt hiszem ezt a kérdést nagyon sokan elemezték már. Lehet, hogy egy újabb dolgot tudok mondani, bár eléggé érdekes lenne, hiszen számtalan ilyen elmélet született már. Azért próbáljam meg. Kétféle képen lehet erről bővebben beszélni. Az egyik az anyagi jellegű keletkezés, a másik a szellemi vonalon való keletkezés. Jelenleg van egy elképzelés, mely azt mondja, hogy fele-fele arányban lehet erről beszélni, mert egyik elméletet sem tudja bizonyítani senki. Ebből fakadóan aztán nincs igazság, mert egyik sem lehet valós. Az emberi elme eljutott odáig, hogy arra tud rákérdezni, ami a lényeg. Mi a lényeg? Maga a keletkezés, az egész valami létrejöttének igaz és valós megfogalmazása. Ugyanis mindkét elmélet egy ponton teljesen elakad. Ez nem más, mint az a pont, az a helyzet, amikor minden létrejött. Az egyik elmélet szerint ez azért nem jó kérdés, mert a keletkezés pillanatában még nem volt meg a négy dimenzió, azaz, éppen a negyedik hiányzott, ez nem más, mint az idő. Tehát azt mondják, ha nincs idő, nincs keletkezés. Ez valahogy úgy hangzik, mintha azt mondanám, amit nem látok, az nincs. Magyarul, nem tudnak választ adni arra a kérdésre, hogy mi volt előtte. Ez persze vonatkozik mindkét elméletre. Nem lehet torz, értelmezhetetlen, valótlan válaszokat adni, mert maga az az ember sem képes arra, aki talán azt hiszi, hogy tudja a választ. Higgyék el, nem tudja. Ilyen egyszerű. Feltételezésekkel, álmagyarázatokkal, sőt, a hit erejével sem lehet azt a kérdést megkerülni, hogy mi volt előtte? Ebből fakad azért egy érdekes dolog. Mégpedig az, hogy mindenki azt hiszi el, azt tudja magáénak, amit éppen jónak lát. Egy elme hiába tenné magát előtérbe, ha bizonyos kérdésekre nem tud egyértelmű választ adni. Ilyen pedig nagyon sok van. Egy valami dolgot sokféleképpen lehet magyarázni. Ez igaz. A magyarázatokból viszont csak egy az igazi. Az anyagi világ magyarázata és a hitvilág, azaz, a vallás magyarázata teljesen különböző, és semmilyen ponton nincs egyezés. Nem is lehet. A hitvilág mindent feltételez, a materialista nézeteket vallók pedig próbálnak rendet tenni ebben a világban. Mivel mindenhol az anyag van jelen, ami látható, megfogható, érezhető, így a hittel magyarázó személyek is csak a dogmatikus rendszerük szerint, de valójában az anyagi világot képviselik. Az anyagi világban szigorú törvények uralkodnak, amit nem lehet megmásítani. A hittel bíró oldalon lévők már számtalanszor változtattak, módosítottak a nézetükön. Alapvető nézeteket változtattak meg annak érdekében, hogy a hatalmuk megmaradjon. Ez nagyon jól követhető a történelemben. Sőt! A más tudást nem tudták elviselni, nem tudták elfogadni annak ellenére sem, hogy ők ugyanabban a közegben éltek, élnek. Láss csodát, a mai modern világban egyre nagyobb teret engednek olyan nézeteknek, melyeknek régebben egyáltalán nem lehetett élettere az ő elképzelésük szerint. Valószínűsíthető, hogy később még inkább az anyagi dolgok felé kell nézniük a szellemi világot követőknek, mert ebben a közegben élnek, alkotnak, dolgoznak. Az általuk képviselt dolgokat nyugodtan művelhetik, hiszen az emberek abban hisznek, amiben akarnak, és amit elfogadnak. Ahogy említettem, egyik fél sem érte el azt a szintet, hogy azt lehessen mondani, ez a valós, ez az igaz az élet keletkezésére.

 A sok elmélet között van a teremtés elmélete és a Nagy Ősrobbanás elmélete, amelyek szemben állnak egymással. Az egyik szerint egy hét alatt minden elkészült a Földön. Az összes élőlény, az összes növényzet, az ezekhez szükséges összes kiegészítő mechanizmus, úgymint talaj, víz, napfény, tápanyag, élelem, ezek összes molekuláris szerkezete, fizikai és kémiai törvényszerűségek, még az ember is, a maga roppant bonyolult szervezetével együtt. Ha egy kicsit ezen a területen tovább lépünk, akkor felmerül egy nagyon egyszerű kérdés, amit a modern genetika már bizonyított. Két emberről van szó, és a leszármazottakról. A szaporodáshoz két ember nem elég, mert a testvérek közötti kapcsolat torz embert szül. Ha még tovább megyünk, ez egyre súlyosabb lesz. Ennek fényében a szaporulat egy kicsit sántít. Nem alakulhat ki normális embercsoport. Két emberből tehát a népesedés, a sokasodás ebből a szemszögből nem állja meg a helyét.

 Csak röviden a másik oldalon, az anyagi világ kialakulását követően több évmilliárd telik el, amíg több ágon kialakul a növényi és állati világ, ami már megteremtheti a szinte végtelen szaporulatot, hiszen különböző szinteken, és más-más helyekről származó fejlett lények találkoztak egymással, melyeknek genetikai kódjai nem egyeztek, ezért normális volt a szaporulat. Talán röviden ennyit a két oldalról. A második lehetőségről azért csak ennyit, mert ez a reálisabb.

Most nézzünk más lehetőségeket is. Az csak a második, azaz az anyagi világra érvényes, hiszen az elsőben egy valaki létrehozott mindent, ami tökéletesen működik a mai napig is. Ez rendben is van a sok ellentmondásaival együtt. Az alap a világóceánokban keletkezett élet, mely egy külső hatás következtében jött létre. Mi lehet ez a külső hatás? Ahhoz, hogy egy egyszerű szervezet, de élő szervezet kialakuljon, sok mindenre szükség van. Az alapvető dolgok, az élet négy építőköve a szén, oxigén, nitrogén és hidrogén. Ezeknek az elemeknek megszámlálhatatlanul sok kombinációja hozta létre az élet primitív formáját. Mivel vízről beszélünk, kettő alapból jelen volt. Az oxigén és a hidrogén. A szén és a nitrogén ott volt a légkörben. Mi okozhatta, hogy valamilyen ugyan még nem élő, de valamilyen bonyolultabb vegyület létrejöjjön? Az egyik lehetőség egy hatalmas elektromos kisülés, azaz villám. Csak egy kellett, hogy kialakuljon, hiszen ezt követően már ezek véletlenszerűen is találkozhattak és egyesülhettek, szétválhattak, módosítva az összetételüket, majd elindult egy fejlődés. A másik szerint az Univerzumból érkező meteorokba zárt anyagok az ütközés során kerültek kapcsolatba a vízzel, illetve az oxigén közegével, mivel Világegyetemben az oxigén elég ritka. Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy a világűr sem teljesen üres, így minden elemet magával tudott hozni egy ilyen meteor. A becsapódás után kiszabaduló vegyületek aztán elkezdtek tovább fejlődni, mígnem elérték, hogy életté, mozgó valamivé alakuljanak. Van egy általam kigondolt verzió. Lehet, hogy valahol már lehetett ezzel találkozni, de én nem hallottam erről. A Föld kezdetleges formájában a Nap sugárzása akadálytalanul érte a felszínt. Itt minden sugárzás megtalálható volt. Nem volt védőpajzs, így elképzelhető, hogy a világóceán olyan részén, ez a vízfelszín alatt bizonyos mélységben lehetett, ahol már nem volt káros hatása ezeknek a sugárzásoknak, de még hatással volt a környezetre, változásokat okozott az elemek láncolatába. Ezáltal, mivel hosszabb ideig ez a sugárzás fennállt, így az élet csírája kialakulhatott ilyen elképzelés mentén. Persze, ennek eldöntése igen nehéz. Az élet eredetének eldöntése nagyon bonyolult folyamat. Lehet, hogy soha nem fogják megtalálni az igazi okot, amitől kialakult, de az is lehet, hogy később már senki nem is fogja keresni, ugyanis nem látják értelmét, hiszen azzal nem változik meg semmi. Az élet jelen van, csak nagyon vigyázni kell rá.