A csapadék mennyisége

    Sajnos azt kell mondani, hogy a csapadék mennyisége az utóbbi időszakban eléggé lecsökkent. Ezzel a kijelentéssel azt hiszem, sokan egyet értenek, főleg akik a mezőgazdaságban dolgoznak. Az éghajlatváltozás következménye, hogy hazánk Európa egyik legsérülékenyebb országa. Most már egyre inkább érezni, hogy minden évszak megváltozott valamennyire. Ez főként nyáron érezhető a hőmérséklet emelkedése miatt, egyre gyakrabban lépnek fel komoly, tartós hőhullámok. Ezek szárazságot és aszályt hoznak. Fokozódik a csapadék szélsőséges jellege. Egyre gyakoribbá válnak a heves időjárási események, amik özönvízszerű esőzésekkel, erős széllökésekkel járnak. A 2019-es évben több is volt ilyen. Csapadék-szélsőségek alakulnak ki. Sok esetben akkora csapadékmennyiség hullik rövid idő alatt, mint korábban több hónap alatt. Az egyes évszakokban lehullott csapadék mennyisége megváltozott. Ezért lenne megoldás a víztározók építése. A klímaváltozás hatásaira való felkészülés egyik elemeként a felhőszakadásokból származó vizeket úgy kellene visszatartani, hogy később, a száraz időszakokban a tárolt vizet fel lehessen használni. Ez nagyban hozzájárulna a mezőgazdaságot sújtó szárazság enyhítésére. Ugyanis a csapadék országon belüli eloszlása egyáltalán nem egyenletes. Vannak zónák, ahol jóval több csapadék hullik, mint máshol. Sajnálatos módon ezek éppen nem azok a területek, ahol jelentős mezőgazdasági tevékenységek folynak. Az egyik ilyen nagy terület az Alföld. Ha megnézzük a lenti ábrát, látható, hogy a lehullott csapadék mennyisége elég változó.

    Viszont, ha azt nézzük, hogy az év hány napján hullott valamilyen csapadék, az már egy kissé érdekesebb. Ugyanis az is fel van tüntetve, amikor 0,1 mm eső esett. Ez már kicsit elgondolkodtató. Ez a mennyiség egy deciliter egy négyzetméterre. Ha ezeket összetesszük, akkor látható és következtethető, hogy sok, és nagy területen szárazság alakulhat ki a kis mennyiségű csapadék miatt.  

    A fenti kijelentést jól tükrözi ez az ábra. A nagy mezőgazdasági területeken hullik kevesebb eső, és ezeken a helyeken alakulhatnak ki az aszályos területek. Ennek példája a Homokhátság félsivatagos területté nyilvánítása.

Elindult egy folyamat, amit valamilyen módon kezelni kell. Jó lenne elgondolkodni arról, hogy miképpen lehetne egyre nagyobb területeket bevonni abba a körbe, amely biztosítaná éves szinten is a talaj megfelelő nedvesség tartalmát. Igen, az öntözéses gazdálkodásra gondoltam. Előbb-utóbb igencsak eljön az az idő, amikor ezzel a kérdéssel nagyon is komolyan kell foglalkozni. Hazánk éghajlati viszonyai, és ezen belül a hőmérséklet erőteljesen növekedik. Ez pedig szárazságot, aszályt, sivatagos területeket igyekszik kialakítani. A növények alapvető igénye, hogy megfelelő vizet kapjanak. E nélkül nincs növekedés, nincs terméshozam emelkedés. A lakossági igény pedig növekszik. Egyre kisebb területeken kell egyre nagyobb mennyiséget megtermelni. Ez nem megy anélkül, hogy ne lenne helyrehozva a talaj tápanyag és víztartalma. A csapadékmennyiség, legyen az hó, vagy eső formájában, fontos eleme az embernek. A vízbázisok, a talajvíz, a folyók, tavak megfelelő vízszintje függ az esőtől. Ha ez szélsőséges arányokat mutat, akkor meg kell teremteni azokat a feltételeket, melyekkel, ha nem is teljesen, de javítani lehet hazánk egyenletes vízellátását, főleg az öntözéses gazdálkodás terén. Fontos, hogy a talaj nedvességtartalma növekedjen. Ez már a jövő évi talajnak nagyon jelentős. Mennyisége eléggé változó. Ez a vízutánpótlás lényeges. Nagyban elősegíti, hogy a talaj elérje kedvező állapotát. Talán emlékeznek arra, hogy régebben azt emlegették, hogy a csapadékvíz milyen jó. Mosásra használták, mert azt mondták, hogy „lágy” a víz. Finom, illatos lett az abban mosott ruha. Sok helyen ciszternákban gyűjtik az esővizet.  Annak ellenére, hogy egy párából nyert folyadékról beszélünk, mégis jobb, mint az öntözés. Azért jobb, mert nincs benne mész. A növényzet a tápanyagokat a talajból szívja fel. Az esővíz egy finom adalék ehhez, ezért látni, hogy szinte jobban nő a növényzet eső utáni napokban. Sajnos azért azt is tudomásul kell venni, hogy az esővíz sok esetben eléggé szennyezett. A légkörből úgymond lemossa a koszt. Eső után ezért válik tisztává a levegő. Mondjuk, hogy frissebb a levegő. Ez így is van. Sajnos sok helyen már megjelennek a savas esők. Ez eléggé kedvezőtlen, sőt, egyre inkább nagy károkat okoznak. Tudják, a természetben minden összefügg mindennel. Ez itt is érvényes. Ettől függetlenül nagy szükség van a csapadék utánpótlásra. Az aszály elkerülése érdekében fontos, hogy a talaj megfelelő nedvességtartalommal rendelkezzen. Az öntözéses művelés még nem tart ott, hogy a szárazabb időszakokban ezt megfelelő mennyiségben pótolni tudjuk. Ezért várunk az esőre.

Több olyan technológia van, amely az esővíz gyűjtésben segít. Sajnos ez még csak a kisebb, úgymond házi igényeket tudja kielégíteni, tehát a kiskertekben hatékony. Fontos szerepe van még a talajvíznek is. Ennek emelkedése tovább tudja biztosítani a talajnedvesség tartalmát, ami szintén lényeges.

A csapadék mennyiségének megváltozása

    Lassan már teljesen természetes, hogy körülöttünk minden változik. Szokták mondani, hogy minden mozgásban van. De ennyire? Az éghajlatunkat befolyásoló tényezők egyike a csapadék. Mindig is fontos volt, hogy mennyi eső hullik egy adott területen. Nemcsak a kis háztáji kertek, hanem a nagy szántóföldek, legelők, erdőségek is igénylik a vizet. Sőt! A lakosság gabona, zöldség és gyümölcsféleségeinek mennyisége és minősége ettől függ. Nem véletlen, hogy a mezőgazdaságból élők, és az ebben az ágazatban dolgozók nagyon is figyelemmel kísérik a csapadék hullását. Ha egy kicsit visszamegyünk az időben, úgy 50-55 évet, akkor sok érdekességet találunk az időjárással kapcsolatban. Kezdjük az ősszel. Az iskola kezdést követően nem kellett sokáig várni a nagy esőzésekre. Persze voltak szép napos időszakok is, de jelentős mennyiségű csapadék hullott az őszi hónapokban. A szőlővel foglalkozó gazdák azt figyelték, mennyire tudják kitolni a szüretet, hogy minél tovább tudják tőkén tartani a fürtöket, és tovább érjenek. Az eső akkor már nem tett jót ennek a növénynek. Tudták, mikor kell elkezdeni a szüretet. Lehetett rá számítani, hogy mikor kezdődik igazából az esős idő. Megteltek a kisebb és nagyobb tavak. Vitorlás hajókat készítettünk, és azokkal játszottunk. Sok esetben már november első heteiben megérkeztek a fagyok, és egy kevés hó is. Nem volt tartós, de jelezte az idő, hogy készülni kell a télre. Majd úgy december elején már komolyabb fagyok is voltak, oly annyira, hogy a leesett hó már meg is maradt. Aztán már nem volt megállás. A karácsony mindig fehér volt, komoly vastagságú hólepellel. Szerettünk hógolyózni, szánkózni, korcsolyázni. Az eső által feltöltött tavak befagytak. Csak egy megjegyzés. A lehullott hó megvédte az ősszel elültetett terményeket, valamint megalapozta a talaj nedvességtartalmát a tavaszi időszakra. Aztán ahogy telt az idő, vártuk a tavaszt. Úgy február közepe vége felé már lehetett érezni, hogy változás jön. Így is volt. Elkezdődött az olvadás. Mindezt csak azért írtam le, mert ez volt egy jelentős időszak. Az őszi esők és a téli havazások.

     Mondhatjuk, hogy a 60-70-es évek környékén komoly telek voltak, szeles, hideg, nagy mennyiségű hóval. 1970-es évhez képest 2024-ben 147,3 mm-rel kevesebb csapadék hullott. Ez jelentős. Hogy miért? Mert egy milliméter eső egy liter vizet jelent négyzetméterenként. Nem kevés. Aztán ahogy teltek az évek, egyre inkább lehetett tapasztalni, hogy változások lépnek fel. Ez már a 90-es évek közepe felé volt inkább érezhető. Egyre többször volt olyan tél, hogy alig, vagy egyáltalán nem volt hó. Egyre melegebbek lettek a nyarak, kevesebb csapadék hullott. Ahogy láthatjuk, a 2000-es évtől kezdődött el egy folyamat. A talaj fokozatosan veszítette el a nedvesség tartalmát. Több egymást követő évben komoly vízhiány lépett fel. Nagyon kevés csapadék hullott. Ez erőteljesen kihatott a mezőgazdaságra. A szántók, a legelők, az erdők vízhiánnyal küszködtek. Ez a folyamat még a mai nap is tart. Mit lehet tenni? Mivel egyre inkább lehet arra számítani, hogy melegszik az idő, kevesebb csapadék hullik, a növényeknek viszont vízre van szükségük a növekedésükhöz, érésükhöz. A megoldás az öntözés.

    Ahogy látható, ez igen kevés. Sőt! Jelentősen csökkent az öntözött területek nagysága az utóbbi közel húsz évben hazánkban. Sajnos azt kell mondani, hogy a melegedés által okozott vízhiány globális jellegű. A nagy veszély, hogy az iható víz fogy jelentősen. Egyre inkább növekednek azok a területek, ahol már kockázati tényezőként tartják számon a víz jelenlétét. Rengeteg mindent magával vonz a vízhiány. A mezőgazdasági területek csökkenését, az ebben az ágazatban dolgozók megélhetését, a hiány miatti elvándorlást, a termények csökkenését, és minőségüknek romlását, belső, és külső viszályokat, sivatagosodást, stb. Hazánkban is fellelhetőek már a vízhiány jelei. Konkrétan már tavak száradnak ki. Az elképzelhető volt, hogy nyár végére egy tó kiszárad, de az, hogy áprilisban porol a tómeder, az már nem. Pedig van rá példa. Sajnos egyre több. Jelenleg 244 tó van nyilvántartásban, hazánkban kb. 1171 négyzetkilométeres vízfelülettel. Ezek között a tavak között nagyon sok olyan van, amelyek a közeljövőben nem képesek fennmaradni, és kiszáradnak. Hogy miért? Mert egyszerűen nincs utánpótlás. Zárt rendszert képviselnek. Több olyan tóval találkoztam, melyekhez valamikor tartozott egy patak, mely táplálta a hiányzó vizet. Ezeknél csak idő kérdése, hogy mikor fognak kiszáradni. Ez az idő viszont nagyon rövid. Talán néhány év. A nagyobb tavaink egyelőre nincsenek veszélyben.

     Valami jelenség azért ezeken a helyeken is elindult. Az algásodás és az iszaposodás. Megint csak egy gyerekkori élmény és megfigyelés. A Dunát rendszeresen kotorták. Ez azt jelentette, hogy ment a hajó, egy uszály volt hozzákötve, és a mederből kitermelt sódert ebbe a tároló rendszerbe tették. Több dolgot is megoldottak ezzel a művelettel. Építési alapanyagot állítottak elő, alaposan felkavarták az iszapot, ezzel bőséges táplálékot szolgáltattak a halaknak, plusz oxigént juttattak a vízbe a munkálatok során, nem engedték eliszaposodni a medret, ami nagyon fontos volt. Ma ez hiányzik. A növényzet túlzott növekedése, a pangó és a lefolyástalan víz melegágya annak, hogy elhaljon egy folyamszakasz, egy tó. Ennek is láttam élő példáját, nem is egyet. Mindezek úgy függnek össze a csapadékkal, hogy az eső egyre kevesebb, illetve kialakulni látszik egy olyan folyamat, melynek az az eredménye, hogy lokális csapadékgócok alakulnak ki. Mit jelent ez? Egyszerűen azt, hogy egy kis területen esik csak az eső. Ez az irány egyre inkább kirajzolódik hazánkban. Ennek fő iránya dél-nyugat, észak-keleti vonal. Ehhez még hozzájárul, hogy megváltoztak a körülmények is. Emlékszem gyerekkoromban, vagy kissé későbben, az esők nagy területeket érintettek. Ez abból volt tudható, hogy munkatársaim nagyon sok irányból jártak egy helyre dolgozni, és emlegették az előző napi esőt. Ebből egyszerűen lehetett tudni a csapadék nagyságát, kiterjedését, mennyiségét. Mára ez úgy módosult, hogy kis területen, rövid idő alatt igen nagy mennyiségű eső hullik.

     Azt hiszem, eléggé jól szemlélteti a diagram, hogy ez mit jelent.  Az éves csapadék mellett az értékek igen magasak. A feltüntetett értékek azt jelentik, hogy egy négyzetméterre hány liter eső esett.  Ha csak a legkisebb értéket vesszük, az is 110 liter egy négyzetméterre. Ez nagyon sok. El lehet képzelni, hogy a hegyvidékes, vagy dombos területekről milyen mennyiségű víz zúdul le a völgyekbe. Hogy miért? Mert a nagyon rövid idő alatt lehullott csapadékot a talaj nem képes elszívni, egyszerűen átszalad fölötte, és keresi a legalacsonyabb helyeket, csatornákat, vízmosásokat, amit rövid idő alatt megtölt, sőt, kiárad, és végzi romboló munkáját. Ilyenről az utóbbi években egyre többet hallani, látni. Mitől van ez? Nagyon egyszerű. Korábban a szántóföldek szélein vízelvezető árkok voltak. Ma ezek be vannak szántva. A patakok medrei ki voltak tisztítva. Most tele van gazzal, náddal, sok esetben fákkal, szeméttel. A természetes vízfolyások is ki voltak tisztítva. Ma szintén tapasztalatból mondom, tele vannak bokrokkal, szeméttel. Ezeket nem véletlenül tartották rendbe. Tudták, ha jön egy nagyobb eső, ezek biztosították a víz gyors lefolyását. Ma ez lehetetlen. Látni. Egyszerűen nem törődnek ezekkel. Az eredmény, a patak kiárad, és elönti a települést. Sőt! Nem is egyszer. Vajon miért nem lehet erre odafigyelni? Sajnos az emberi hozzáállás olyan lett, hogy még annak ellenére is, hogy kára származik, nem tesz azért, hogy a településén és környékén egyszerűen megtisztítsák a medreket. Azt mondják, nem az ő dolguk. Inkább mondják, hogy mit kellene csinálni, de nem tesznek semmit érte. Sajnos ez a mai ember hozzáállása a környezetéhez. Egyszerűen nem érdekli. Nehogy már ő legyen az, aki tesz valamit annak érdekében, hogy rend legyen a település környékén. Ezt el kell felejteni.  A kár viszont őt éri. Sajnos ezt pedig már nem tudja felfogni. Tudomásul kell venni, hogy egyre gyakoribbak lesznek azok a szélsőséges időjárási viszonyok, melyeknek következtében nagyobb mennyiségű csapadék hullik le aránylag kis helyen rövid idő alatt. Persze ez nemcsak azt a területet érinti, ahol konkrétan nagy mennyiségű eső esik, hanem távolabbi vidékeket is, hiszen a patak sok esetben több települést is érint.

    Sajnos ezek a szélsőséges időjárási körülmények komoly károkat is okoznak. Az is jósolható, hogy egyre több ilyen lesz az elkövetkezendő években. Azt már nem is merem megemlíteni, hogy ezeket a nagy mennyiségű esővizeket össze lehetne gyűjteni víztározókban. Ugyanazt kellene tenni, mint régen tették, amikor összegyűjtötték az esővizet ciszternákba, és onnan locsoltak, látták el magukat vízzel. Ezeknek a nagy vízgyűjtő területeknek néhol még látni a nyomukat. Nagyon is szükség lenne ezeket ismét feleleveníteni, mert így el lehetne érni azt, hogy az egyre inkább fogyó édesvíz egy részét ismét az ember szolgálatába állítsuk. A vízkárok nemcsak hazánkat érintik. Hallani elég sűrűn, hogy földcsuszamlások, áradások alakulnak ki a világ különböző pontjain. 

    Ez a szám hatalmas növekedés. Képzeljék el, hogy ezeken a helyeken, akárcsak hazánkban hány embert érint.