Víz, légkör, talaj, energia

     Erre a négy közegre igen nagy szüksége van az emberiségnek. A sajnálatos az, hogy bár alapvető dologról beszélünk, mégsem vigyázunk rá. Jóval nagyobb figyelmet érdemelne, mint amennyit most kap ez a három lételemünk. Tudjuk nagyon jól, hogy ma már minden szennyeződik, amivel az ember érintkezik. A légkör, a víz, a talaj.  Az emberek tették azzá, amilyen. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy azok a rendezvények, amelyek arról szólnak, hogy miképpen lehetne javítani a szennyeződés mértékét, azok nem kerülnek ki a gyakorlatba. Magyarul, meghoznak bizonyos döntéseket, alá is írják, aztán senki nem tartja be. Ezt követően nyilatkoznak, hogyha ezt és ezt tesszük, akkor meg fog változni az a terület. Itt sem történik semmi. Ötletelés van, megvalósítás nulla. Amit kézzelfoghatóan láthatunk, az néhány kis csoport, akik tevőlegesen is részt vesznek egyes területeken az ott keletkezett szennyeződés megszüntetéséért. Ki lehet jelenteni, hogy azok, akik hatalommal és pénzzel rendelkeznek, éppen azok nem tesznek szinte semmit, hogy megváltozzanak ezek a dolgok. Akiknek sem hatalmuk, sem pénzük nincs, azok tesznek valamit az ügy érdekében, ami látható is. Ez viszont nagyon kevés. Szomorú ezt kijelenteni, de ez van. Az ilyen irányú cselekedet annyira kevés, hogy csak helyileg képes megváltoztatni a környezetet. Mindenki tehet azért egy keveset, hogy talán ne romoljon a helyzet tovább. Sajnos azt kell mondani, hogy ennek kicsi az esélye. Ugyanis a nagy szennyezők egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy mi történik. A profit a lényeg. Ma még nagyon sokan azt vallják, hogy nincs semmi probléma, a természet majd megold mindent, ez csak egy átmeneti állapot. Ezeket is kutatók, tudósok mondják. Ehhez csak annyi megjegyzés: addig, amíg egy kutatónak azt kell publikálni, amit az adott cég, cégcsoport előír, addig nem sok mindenről lehet beszélni. Itt a kutatási eredmények, az új felfedezések, a következtetések, az új módszerek semmit nem érnek, ha nem a cég irányelveit követik. Magyarul, szép lehetsz, de okos nem. A kutatók a nevüket adják csak ezekhez a dolgokhoz. Van kire hivatkozni, és ezzel el van intézve minden. A pénz a fontos itt is. Több alkalommal említettem már, hogy a természetben minden összefügg mindennel, így a légkör, a víz, a talaj szoros kapcsolatban állnak egymással.

    Egy kis visszatekintés. A klasszikus ipari forradalom az 1750-es évektől indult. Ennek az volt a velejárója, hogy elképesztően nagy mennyiségű fosszilis tüzelőanyagot égettek el. Ezzel együtt elindult a légkör intenzív szennyezése. Joseph Fourier 1824-ben felfedezte, és Svante August Arrhenius svéd kémikus számszerűsítette az üvegházhatás jelenlétét. Már 1896-ban figyelmeztető jelzést adtak ki ezzel kapcsolatban. Ezt követően egyszerűen feledésbe merült ennek további tanulmányozása. Néhány mondatot szeretnék idézni egy 1965-ben kiadott könyvből. „Az ember tevékenysége egyre nagyobb hatással van az időjárásra. Sok ezer gyár, mozdony, gőzhajó, és egyszerű háztartási tűzhely kéménye sok ezer tonnányi széndioxidot bocsát a „szelek szárnyára”, ami pedig megváltoztatja a légkör összetételét. Ha ez a folyamat csupán a jelenlegi mértékben folytatódik, akkor egyes tudósok számításai szerint 2000-ben 70 százalékkal több széndioxid lesz a légkörben, mint most”.

Forrás: Univerzum könyvtár 1965, Ismeretlen bolygónk,  „A Nemzetközi Geofizikai Év eredményei”  

Ezt követően az 1970-es években szintén kiadtak egy figyelmeztetést a kutatók, hogy úgy az 1990-2000-es évekre. Majd később ezt az időszakot kitolták a 2020-as évekre. Most ott tartunk, hogy a 2050-es éveket emlegetik. Érdemes egy pillantást vetni a diagramra. Az üvegházhatású gázok miatt, melyet az emberi tevékenység vált ki, jelentősen nőtt az éves átlaghőmérséklet. Igaz, ez számszerűen nem sok, de globális értelemben igen.

       A szén-dioxidon kívül még elég sok más gáz is jelen van a légkörben. Szén-monoxid, nemes gázok, kén-dioxid, nitrogén oxidok, ózon, argon, ammónia, hidrogén, metán, dinitrogén-oxid. A diagramhoz annyi magyarázatot szeretnék hozzátenni, hogy a feltüntetett ppm érték azt jelenti, hogy egy millió molekulából hány molekula a szén-dioxid. Látható, hogy hatalmas az emelkedés. Ha mindent összevetünk, akkor a szennyező anyagok jelenléte a légkörben 4,64%.

    A természet igyekszik az egyensúlyt fenntartani. Ennek érdekében a szennyező gázokat, és ezen belül a szén-dioxidot próbálja semlegesíteni, pontosabban kifejezve elnyelni. A tengerek, óceánok, a növényzet ezen munkálkodik. A baj ott kezdődik, amikor már nem tud többet elnyelni, mert annyira telítődik a légkör. Kicsit futurisztikus, de már van rá példa, hogy friss oxigént lehet venni. Igaz ez csak néhány percig biztosítja a friss levegőt, de már létezik ilyen. Valami fontos. A légkör összetételében az oxigén jelenléte a lényeges. Ez hígul a különböző szennyező gázok által. Úgy gondolom, hogy sokkal nagyobb figyelmet kellene szentelni annak, hogy a légkörbe kerülő szennyező anyagok mennyisége ne növekedjen, hanem inkább csökkenjen. Ennek érdekében olyan intézkedéseket hozni, amelyek gátat szabnak a mérhetetlen káros anyag kibocsátásnak. Az lenne jó, ha nem csak papíron léteznének ilyen rendelkezések. Kényes közeg a légkör.

 Ez elmondható a Földünket nagy részben elborító vízről is. Mondhatni azt, hogy hiába a rengetek víz, annak csupán kb. 2,5 százaléka édesvíz. Még ezt is tovább lehet bontani, mégpedig hogy ebből mennyi az iható víz. Sajnos szintén az emberi tevékenységek által már eddig is rengeteg szennyező anyag került olyan helyekre, amelyek veszélyeztetik az ivóvíz minőségét.

   A diagramon látható, hogy milyen elosztásban van jelen a víz. Iható vízre mindig szükség van. Komoly egészségügyi problémákat jelent a rossz minőségű víz fogyasztása. Még itt a XXI. században is több százmillió ember nem jut megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvízhez. Első ránézésre hatalmas mennyiségek vannak feltüntetve. A háttér viszont több mint nyolc milliárd ember. Sajnos nem egészen lehet alapnak venni azt, hogy mennyi vízre van szüksége egy embernek egy évben, hiszen tudjuk jól, hogy vannak olyan területek, ahol a víz kincsnek számít, mert nagyon kevés van belőle. A magam részéről igen erősen szorgalmaznám azt, hogy tengervízből nyerjenek ki ivóvizet. Ma már biztos lenne olyan technológia, amely a napenergiát használná az ilyen berendezések üzemeltetésére. Az iható víz sajnos egyre kevesebb a Földön. A gleccserek olvadása révén jelentősen csökken a mennyisége. Ez inkább a parti szűrésű vizek mennyiségére vonatkozik. Egyre inkább jelentkezik a felszín alatti vizek kitermelésének növekedése. Ez okozza azt, hogy egyre nagyobb teret hódít az egyes ásványvizek és más üdítőitalok elterjedése a világon. Többször lehet hallani, hogy a csapvíz nem egészen megfelelő minőségű. A nagy mértékben használt gyógyszerek kikerülése szűrés után a folyókba, a műanyag reneszánszát élő csomagolástechnika alapanyagai szennyezik a parti szűrésű vizek minőségét. Igaz vannak már nanoszűrők és egyéb berendezések, melyek biztonságossá teszik a csapvíz fogyasztását. Az emberi szokások és megitélések azonban mások. Ennek része az inkább fogyasztott palackozott italok.

   Az emberi élet harmadik fontos eleme a talaj. A termőföld biztosítja az élelmet a lakosságnak. Itt is megemlítem, több mint nyolc milliárd emberről van szó. Ennyi embert kell etetni a Földnek. A szárazföld területe 148 939 100 négyzetkilométer. Sajnos ebből elég tekintélyes terület esik a terméketlen területek közé, ahol nem lehet folytatni mezőgazdasági tevékenységet. A mezőgazdasági termelésre alkalmas terület 111 029 504 négyzetkilométer hektárra átszámítva 11 102 950 400 hektár. Ez a művelt, és állattartásra vonatkozó terület. Ez azt jelenti, hogy egy emberre 1,35 hektár terület jut, ez 13 500 négyzetméter. Ez azt jelenti, hogy egy emberre kb. másfél futballpálya nagyságú terület jut, ahol meg kellene termelnie az élelmiszereit.

    Az embereknek sokféle termékre van szüksége az egészséges táplálkozáshoz. Sajnos itt is el kell mondani, hogy nagyon sok ember nem jut megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszerhez.  A talaj termőrétege egyre inkább romlik. Az állatállomány csökkenésével szinte megszűnt a szerves anyag talajba juttatása. Helyette műtrágyákkal, és egyéb talajjavító, úgynevezett tápanyag-utánpótlás révén dúsítják a talajt. Csak egy megjegyzés. Mikor én gyerek voltam, akkor a búza, amiből a kenyeret készítik, úgy másfél méter magas volt. Ugyanúgy learatták, sőt, a szalma, ami a búzaszál szára, a papíripar használta fel. A közelmúltban egy mezőgazdasági konferencián hallottam, hogy már kifejlesztettek szárerősítő anyagot, amely biztosítja, hogy ne dőljön el a termény, annak ellenére, hogy ugyanez a búza ma már kb. negyven centi magas. Ez csak egy példa, de a mezőgazdaság szinte minden területén valami hasonló kezd kialakulni. Próbálok a kis kertemben termeszteni növényeket, de egyre inkább rá kell jönnöm, hogy ez ma már igazából csak fóliasátrakban, üvegházakban lehetséges. Láttam már üvegházban gyümölcsfákat termeszteni. Lehet, hogy nem újdonság, csak egy kicsit érdekes, hogy ennyire megváltoztak a termesztési viszonyok. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a talaj megfelelő minősége, úgymint talajnedvesség, tápanyag gazdagság, talajszerkezeti állag, meglegyen. Ezek nélkül nincs megfelelő mezőgazdasági termelés. Ide is szeretnék egy megjegyzést tenni. Kezdenek eltűnni a legfontosabb talajszerkezetet javító élőlények. Ez nem más, mint a földigiliszta. Talán sokan azt mondják, hogy ugyan már, ez nem komoly. De bizony igen. A földigiliszta alakítja a talaj minőségét, szerkezetét. A túlzott műtrágya talajba juttatásával ezek az állatkák eltűntek. Van még valami. A gyümölcsfák legfontosabb barátja a méhecske. Ezek a kis állatkák porozzák be  a fákat, hogy termés legyen. Kezdenek eltűnni. Vannak országok, ahol már kézzel végzik a megporzást. A mezőgazdasági termelés igen érzékeny az időjárásra. Az egyre fokozódó viharok, aszályok, a talaj egyre nagyobb mértékű száradása, az árvizek, a hőség nagyon befolyásolja a termesztést. Ezért egyre inkább a zárt rendszerű élelmiszeripari termelés kezd elterjedni, már ami ezen a szinten megoldható.

 Az ember megélhetéséhez energiára van szüksége. Minden tevékenysége ehhez a forráshoz kötődik. Ennek előállítása igen komoly feladat. A népesség növekedésével ez az igény is egyre nagyobb. Nézzünk az diagramra.       Ha visszanézünk a felsorolt dolgokra, láthatjuk, hogy minden növekszik. A lakosság létszáma, a vízfogyasztás, az élelmiszer fogyasztás, az energia fogyasztás. Vajon meddig lehetséges ezt fenntartani? Vajon mit okozhat a túlzott termelés? Lehetséges ezen még változtatni? Nem könnyű kérdések. A magam szerény meglátása szerint igen gyorsan és hatékonyan kellene változtatást eszközölni. Nem vagyok sem tudós, sem kutató. Egy érdeklődő a sok közül. Próbálom összerakni a kockákat, és következtetni dolgokra, némi tapasztalattal a háttérben. Ha nem lesz hatékony változás, akkor a következő időszakokban egyre szélsőségesebb időjárási körülményekre számíthatunk, melyek igen erősen megterhelik majd az emberek egészségét, nem beszélve a károkról, amiket a változó időjárás okozni fog anyagi javakban. Nem lenne teljes a kép, ha valamit még nem említenék meg. Nagy a felelőtlenség az emberek részéről a környezetük felé. Nevezetesen arról van szó, hogy mindhárom említett területet nem tiszteljük eléggé. Az elfolyatott vizek őrült nagy mennyisége, a szemétbe dobott rengeteg élelmiszer, az energia nagymértékű pazarlása.