Felszíni vizek hazánkban

  Nagyon fontos, hogy egy adott régióban, országban megfelelő legyen a csapadék ellátás, illetve a vízutánpótlás, valamint a vízkivételi helyek biztonsága. Mondhatjuk azt, hogy hazánk vízellátása nagyban függ a szomszédos országoktól. A hegyvidékekről érkező felszíni és felszín alatti vizek megérkeznek, majd átfolynak hazánk területén. A nagyobb folyók, úgymint, a Duna, a Tisza, a közepesek a Kőrösök, a Dráva, a Maros, a Rába, a Sajó. Ezek, illetve minden ennél még kisebb folyó is vízkivételi hely lehet. Nagyon fontos, mert az iható víz mennyisége egyre fogy. Szerencsére hazánk még nem esik ebbe a kategóriába. Ha megnézzük a folyók vízhozamait, akkor láthatjuk, hogy eléggé változók az értékek. Persze ebben nincs semmi meglepő.  

     Sajnos legnagyobb folyónk a Duna az utóbbi időben igen erősen csökkenő vízállást mutat. Ez annak tudható be, hogy a forrás, és az azokat tápláló patakok, kisebb folyók csapadékhiányban szenvednek, illetve a gleccsereknek kevesebb a vízhozama, valamint a Duna felső folyásánál is alkalmazott vízkivételi helyek erősen megcsapolják a folyót. Ezek együttese adja aztán, hogy a vízszint és a vízhozam is csökken. Ez a csökkenés szintén betudható a globális felmelegedésnek. Ide lehet még sorolni a nagyobb mértékű kipárolgást. Ugyanis az így légkörbe kerülő vízpára nem ott csapódik le, ahol keletkezett. Bár lehet mondani, hogy ez így van máshol is. Valóban így van, de meg lehet nézni a csapadékeloszlást. Ez korántsem mutatja annak tényét, hogy a máshol keletkező vízgőz ezeken a helyeken hullik le. A szélsőséges időjárási viszonyok az eső eloszlásánál is jelen van.

    Mindezt még tetőzi, hogy az esős napok száma is csökken. A diagram azért is érdekes, mert itt fel van tüntetve szinte a legkevesebb mennyiségű csapadék is, aminek számottevő jelentősége nincs. Tehát a feltüntetett, mondjuk 2019-es évben igaz, hogy az év 249 napján valahol volt eső hazánkban, de voltak területek, ahol igen kis mennyiség hullott, ami elenyésző volt. Lehetne azt mondani, de hát ez a 249 nap azért elég sok egy évben. Igen, a szám valóban azt mutatja, viszont a mennyiség már nem.

    Egyre jellemzőbb lesz, hogy kis területen, rövid idő alatt nagy mennyiségű csapadék hullik. Ez nagyon rossz. Több oldalról is. Az egyik, hogy nem szívódik be a talajba, a másik, hogy nagy károkat okoz villámárvíz formájában. Előbb-utóbb el kellene gondolkodni azon, hogy az ilyenkor lehullott igen nagy mennyiségű csapadék ne vesszen el, hanem megfelelő csatornarendszereken keresztül tároló helyekre folyjon össze, hogy később vízkivételi helynek is lehessen használni. Most az a helyzet, hogy ez a vízmennyiség hirtelen elfolyik, és nincs hasznosítva, holott lehetne. Látható, hogy egyes alkalmakkor mekkora mennyiség képes leesni. A milliméteres érték azt is mutatja, hogy hány liter csapadék esett le. A feltüntetett legkisebb érték is 110. Ez azt jelenti, hogy egy négyzetméterre 110 liter csapadék hullott. El lehet képzelni, hogy ez milyen nagy mennyiség egy ilyen eső alkalmával, ami jelenleg elfolyik, nem tudni hova.

 A vízkivétel hazánkban is igen magas. A lakosság, az ipar, a mezőgazdaság, a feldolgozóipar mind jelentős mennyiségek fogyaszt. Ezt természetesen pótolni kell minden nap. A felszín alatti területekről is jelentős mennyiséget termelnek ki. Kell is, hiszen a fogyasztás nő. Szerencse, hogy ezek a vizek iható vizek. Sajnos ehhez hozzá kell tenni, hogy hazánkban nagyon sok helyen található még arzénes, nitrátos víz. Ezek fogyasztásra nem alkalmasak. Alapos szűrés után válik csak alkalmassá arra, hogy a lakosság ihasson belőle.

   Hazánk nem tartozik a legnagyobb vízhasználó országok közé. A végletek itt is jelentkeznek. Ma már senki nem tudná elképzelni, hogy 10 liter, egy vödör víz lenne a napi mennyiség, amibe minden benne van. Ivás, főzés, tisztálkodás, stb. A másik, hogy több mint fél köbméter vizet fogyasszon el valaki egy nap. Hazánk egy főre jutó vízfogyasztása nem éri el a 100 litert.

  A felszíni vizek közül ne feledkezzünk meg a tavainkról. Ezek is hatalmas vízmennyiséggel rendelkeznek. Azt is hozzá kell tenni, hogy nagyon sok víztárolóval is rendelkezik hazánk. Ilyen a Lázbérci, a Rakacai, a Maconkai, a Leveleki, az Őzei, az Oláh-réti, a Keleti V-3, a Begécsi, a Markazi, a Leskóvölgyi, a Mizserfali, a Berekalji víztárolók. A Dunántúli területeken a Pátkai, a Csurgói, a Desedai, a Marcali, a Döröcskei víztárolók, amelyek jelentősek. Ezen kívül számtalan tó, horgásztó található hazánk területén.  Ami nagyon lényeges, a világ vízkészlete. Ezen múlik minden, vagy legalábbis sok minden. Az elosztásban is jelentős eltérések vannak kontinensenként is. A világ iható vízkészletei rohamosan fogynak. Azt lehetne hinni, hogy mennyi víz van, hiszen a Föld 71%-t víz borítja. Ez a víz sós, tehát fogyasztásra nem alkalmas. Ennek csupán 2,5%-a édesvíz. Ezzel kell gazdálkodni. A végére még annyit. Hazánk a vízben szegény országok közé tartozik, mert a természetes körforgásban kevesebb, mint 1000 m3/fő/év csapadék jut az ország területére. Az ország felszíni vizeinek 90 százaléka külföldről származik.